A kreatorgazdaság nem demokratikus - és soha nem is volt az

Ez egyszerűen nem igaz. És soha nem is volt az.

A kreatorgazdaság nem demokratikus rendszer. Nem azért, mert gonosz, nem azért, mert „el van rontva”, hanem azért, mert figyelemre épül. A figyelem pedig mindig szűk erőforrás volt. Nem oszlik egyenlően, nem igazságos, és nem kér engedélyt.

Aki azt mondja, hogy itt mindenki egyenlő eséllyel indul, az vagy nem érti a rendszert, vagy el akar adni neked valamit.

A valóság az, hogy a kreatorgazdaság mindig elitista volt. Csak régen kevesebben látták. Ma, amikor mindenki tartalomgyártó, hirtelen fájdalmas lett felismerni, hogy a többség nem azért nem jut előre, mert rossz, hanem mert nem fér el.

Ez nem morális ítélet, ez pusztán kapacitáskérdés.

Az algoritmus nem azért „nem tol” mindenkit, mert válogat. Hanem mert nem tud. A rendszer nem tud tízezer embert kiemelni ugyanabba a fókuszpontba. Nem azért, mert nem akarja, hanem mert értelmetlen lenne. A figyelem nem skálázható végtelenségig.

És itt jön az a pont, amit kevesen mernek kimondani:
a kreatorgazdaságban nem mindenki lesz látható, még akkor sem, ha jó.

Ez az a felismerés, ahol sokan megsértődnek. Pedig nem kellene. Mert a rendszer nem azt mondja, hogy „te nem érsz semmit”, hanem azt, hogy nem minden szerep a reflektorfényben van. És ez két teljesen külön dolog!

A probléma ott kezdődik, amikor a kreatorgazdaságot erkölcsi ígéretekkel adják el. Amikor azt sugallják, hogy aki nem jut előre, az nem dolgozott eleget, nem volt elég önazonos, nem hitt eléggé magában. -Ez pszichológiailag kényelmes, de szakmailag hamis.

A kreatorgazdaság nem jutalmaz igazságot.
Nem jutalmaz szorgalmat.
Nem jutalmaz jó szándékot.

• Pozíciót jutalmaz.
• Időzítést.
• Rendszerszintű gondolkodást.

És igen: szerencsét is.

Aki ezt elfogadja, annak felszabadító tud lenni. Mert innentől nem az a kérdés, hogy „miért nem én?”, hanem az, hogy milyen szerepet akarok ebben a rendszerben.

Reflektorfényt?
Stabil szakmai jelenlétet?
Háttérmunkát?
Egy niche közösséget?
Vagy egy teljesen más pályát?

A kreatorgazdaság nem ígér egyenlőséget. Cserébe viszont őszinte lehetőségeket ad annak, aki érti a szabályait.

És talán itt lenne ideje végre kimondani: nem az a cél, hogy mindenki nyerjen, hanem az, hogy ne hazudjunk arról, mi ez a játék valójában. Mert ez nem demokrácia,, hanem térfoglalás.

És aki ezt felismeri, az előbb-utóbb nem sértődik meg a rendszeren, hanem elkezd benne tudatosan mozogni.